Intenzíven zajlanak a Gyöngyhajú lány balladája, az ExperiDance új zenés-táncos musicaljének próbái. Míg a táncosok az új koreográfiát, a musicalszínészek a 21 Omega slágert próbálják, az író-rendező mindent átlát és mindent harmonikus formába rendez. Interjú Pozsgai Zsolttal a készülő darabról.
Hogy jött az ötlet, hogy az Omega dalaira írjon musicalt? Van valami személyes kötődése az Omegához?
Általában nem nagyon veszek részt abban a mai színházi divatban, hogy gyerekkorom együtteseit elevenítsük fel, de az Omega kivétel. A diákévek alatt a fiatalok szinte kötelező szerűen választottak maguknak zenekart, amiért rajonghattak, volt akkoriban választék: Illés, Omega, LGT, Piramis és még mennyi más. Én omegás voltam, mert az a zenei és szövegköltészet, ami jellemezte őket, akkor elég szokatlan volt. A koncertjeik is rendkívül látványosak voltak, akkor még máshol nem látott hatáselemekkel. És nagyszerű hangszerszólókkal, ami alatt el lehetett mélázni. Ez nem a verze-refrén-verze-refrén sablonra épült. És olykor inkább volt jazz, mint nem. El lehetett röpülni a dalokkal más világokba, vagy épp a holdba, lehetett sétálni a “Rettenetes emberekkel”, és aggódni, amikor “Egy lány nem ment haza.” Minden Omega lemez meg volt otthon, és nagyon gyakran hallgattam őket. Személyesen csak most ismertem meg az együttes tagjait, de így is nagy élmény volt.
Igaz, hogy az ExperiDance-re írta a darabot? Miért?
Az ExperiDance-re dolgoztam át egy korábbi változatot, igen. És nagy örömmel tettem, mert régi rajongója vagyok a tánctársulatnak. Itt most a zene és a tánc kerül előtérbe, a történet inkább ehhez asszisztál. Tehát nem hagyományos musicalről van szó, inkább táncműről színészekkel, prózai jelenetekkel és helyzetekkel, prózai színészekkel. Akik olykor természetesen énekelnek is. De a fő vonulata a műnek a tánctársulat és a koreográfia.
Nem nehéz a saját darabját megrendezni? Van valaki, akivel konzultál művészeti kérdésekben?
Azt hiszem, az már nagyjából a hatvanadik eset, hogy saját darabomat rendezem. Általában nem kell írónak rendeznie is, de színházi embernek tartom magam, akinél az írás és a megvalósítás karöltve járnak. Szívesen rakom színpadra azt, amit megálmodtam, vagy közösen megállapodtunk például most Román Sándorral. A konzultánsok pedig az előadásban szereplő művészek, a koreográfus, a zenei vezető, a színészek. Munka közben konzultálunk, és ez éppen elég.
Az interjú további részletei hamarosan a blogon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: