Bistei Juditot a Havasi Symphonic Aréna koncert főpróbájának szünetében kaptuk el, ugyanis az ExperiDance is színpadra lépett december 5-én Havasi Balázzsal, csupán néhány nappal azután, hogy a táncművész megnyerte a World Bodybuilding & Physique Sports Federation (WBPF) világbajnokságot Thaiföldön, fitness kategóriában.
Miért kezdtél el edzeni?
Alapító tagja vagyok az ExperiDance tánctársulatnak és szerettem volna, ha javul a színpadi megjelenésem és az akrobatikus táncelemeket is könnyebben meg tudom csinálni. 30 felett éreztem, hogy a testem elkezd változni, többet kell tennem a színpadi formám megtartásához. Kezdetben csak saját testsúlyos edzéseket végeztem, majd elkezdtem edzőterembe járni és súlyzózni. Először eszembe sem jutott a versenyzés, de a mostani edzőm és mentorom, Csörgő Adrienn meggyőzött, hogy érdemes megpróbálni.
Hogyan készültél fel a világversenyre?
10 héttel a verseny előtt kezdtem el a készülést, aminek a legfőbb elemei a heti 5 edzés és a főként csirkéből, rizsből, zabpehelyből és zöldségekből álló diéta voltak. Több szempontból is kemény időszak volt. Egyrészt az ételeket speciális módon kell elkészíteni, például a csirke olaj és fűszerek nélkül készül, ezért minden reggel hajnali 5-kor keltem, hogy főzzek magamnak. Utána reggel 7-től edzés, majd az egész napos munka az ExperiDance tánctársulatnál, este előadás, és utána, valamikor, éjszaka haza.
Ehhez adódott hozzá a társulat németországi turnéja, amikor csak előadás után, késő éjszaka tudtam edzeni és a jelmezemet is éjszaka terveztük a testvéremmel, Bistei Zsuzsanna jelmeztár-vezetővel. 5 óránál többet sosem aludtam, úgyhogy állandósultak a karikák a szemem alatt.
Mikor ettél utoljára csokit?
Most, a verseny utáni héten ettem, de előtte 10 hétig nem, leszámítva azt a pár kockát, amit a verseny napján ehetünk, hogy legyen energiánk. De ennek semmi köze a nassoláshoz vagy az élvezethez.
Megérte?
Mindenképpen, de ezt addig nem tudtam, amíg a világbajnoki győzelmem után meg nem szólalt a magyar Himnusz. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de amikor felcsendült és tudtam, hogy ez most nekem szól, az felejthetetlen érzés volt, még most is a hatása alatt álok.
Nagy a rivalizálás a backstage-ben?
A magyarok között egyáltalán nem, mert azok a testépítők, akik az otthoni versenyeken a bíráink vagy a riválisaink, Bangkokban a csapattársaink voltak. Ráadásul teljesen egymásra voltunk utalva, mert – az itthoni versenyekkel ellentétben, ahol Heizer Anita profi sminkes készít fel – nem állt rendelkezésünkre profi barnító-sminkes-fodrász stáb, mindent magunknak kellett megoldani. Egymást barnítottuk barnító spray-el, egymást sminkeltük, egymás haját fésültük, a saját sminkemet így magam készítettem el Heizer Anita javaslatai lapaján. És persze nagyon jól jött az ExperiDance-es hátterem is, hiszen az előadások előtt sokszor magunknak csináljuk a hajat és a sminket Petrik Gitta Lili útmutatásai szerint.
Volt egy vicces eset, hogy már úton a színpad felé szóltak, hogy nem vagyok elég barna és a csapattársam a kordonon állva fújta és kente rám a barnítót, a legeslegutolsó pillanatban. Nagyon támogattuk egymást.
És a többi ország versenyzőivel nem volt konfliktus?
Megmondom őszintén, nem tudom, én a verseny előtt mindig befelé, csak magamra figyelek. Csak a színpadra lépés előtt mértük fel egymást a versenytársakkal, de akkor is „csak” annyi történt, hogy a legsikeresebb ázsiai versenyző odajött gratulálni a külsőmhöz. Ez egy élsport, azt hiszem, nem engedhetjük meg magunknak a hisztit.
Másban is jól jött a táncos múlt?
Persze, hiszen táncos koreográfiát vittem a versenyre. Kicsit izgultam is, hogy ez hátrány lesz a többiekkel szemben, akiknek jellemzően tornász vagy RSG-s hátterük van, de szerencsére nagyon tetszett a bíráknak. A másik, amit nagyon fontosnak tartok elmondani, hogy az ExperiDance – Román Sándor és Vona Tibor – szponzori szerepvállalása nélkül nem tudtam volna kiutazni a versenyre, hiszen a WBPF vébé teljes egészében önköltséges bajnokság.
Mi volt a legrosszabb élményed a felkészülés alatt?
A diétának voltak nehéz pillanatai, itthon és kint is, hiszen ahogy közeledik a verseny egyre szigorúbb étkezési szabályokat kell betartani. Szerencsére a párom, Kökény Róbert táncművész extra türelmes volt, pedig sokszor előfordult, hogy csak munka közben találkoztunk a szoros időbeosztásom miatt. Nagyon hálás vagyok neki, ugyanis van egy nagyon jó módszere: egyszerűen nem hallja meg, ha undok vagyok, és ugyanolyan higgadtan folytatja a beszélgetést, mintha mi sem történt volna.
És mi volt a legjobb pillanat?
Csak ismételni tudom magam, amikor kimondták a nevemet, hogy én lettem az első, az szívszorító volt, de amikor megszólalt a Himnusz, az egyenesen hihetetlen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: