Vannak interjúk, amelyekre fel kell készülni és vannak olyanok, amelyekre egyszerűen nem lehet. Az adott szituáció ugyanis mindig felülírja a terveket, és dől minden eddigi kérdéssor, amit egy fehér papírlap előtt anno lejegyezett az ember. Legutóbbi alanyom kapcsán is hasonló volt a helyzet, hiszen elfogultságom az ExperiDance-es karrierjét és személyét tekintve immáron 8 évre nyúlik vissza. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem az a több ezer néző is, aki már látta őt táncolni és „jelen lenni” a színpadon.
Próbálok az objektivitás tükrében írni róla, de előre szólok, nehéz lesz! Újszászi András összetett karakter, ha színpadon van leginkább egy igazi latin macho, aki mesterien veszi fel a szemkontaktot az első soros nézőkkel, ha viszont a szerepe úgy kívánja maga az ördög. Amikor megbeszéltük, hogy az interjú miatt találkozunk, nem tudtam mire számítsak. Így egy dupla Fergeteges este szünetében fel voltam készülve minden eshetőségre, legalább is azt hittem….
Egy váratlan helyzet miatt kissé tolódott a találkozó, mert aznap este egyik táncosunk lesérült és a színpad lejárás miatt várnom kellett, de szívesen tettem. Látva azt az alázatot, amely minden pillanatban a fájdalmak ellenére is jelen van, elismerő. Kis idővel aztán megérkezett Bandi sűrű elnézéseket kérve, udvariasan exkuzálta magát, majd leült és első kérdésemre válaszolva rögtön mesélni kezdett….
Így év vége felé, visszagondolva az elmúlt színházi évadra, ki tudnál emelni egy történést, amely számodra meghatározó volt?
Az elmúlt évben sok minden történt velem. Ami szakmailag fontos volt, az a Velence premier! Nagyon szeretem ezt a darabot, leginkább a Vihar c. számot, de ugyan olyan kedvencem az 1001 év, vagy a Revans, ahol meg tudom mutatni azt is, hogy jó vagyok, de azt is, hogy rossz (mosolyog). A játékosság fontos eleme a táncnak. Az idei évben is lehetőségem volt számos karaktert megformálni, de bevallom én inkább a negatív szerepeket kedvelem.
Ha már szerepek… a művész úrról tudjuk, hogy kapott már jó pár felkérést koreográfusként is (pl.a békéscsabai Jókai Színházban bemutatott Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője c. darabban-szerk.) így adódik a kérdés, hogy mikor láthatjuk újra a színpad másik oldalán?
Egyelőre én még jó pár évig intenzíven csak az aktív táncra szeretnék koncentrálni, de a gondolat nincs elvetve! Remek ötleteim, terveim vannak a jövőre nézve!
Miközben beszélgetünk a művészbüfében, folyamatosan jönnek, mennek a táncosok, zenészek, hiszen hamarosan indul a második felvonás, amihez nem kérdés, hogy némi plusz energia is kell! A készülő szendvicsek és finomabbnál finomabb saláták apropóján, meg kellett, hogy kérdezzem egy kis kitérővel, hogy mit is eszik általában „karakterünk”?
Tudod én nem tartok szigorú étrendet, persze figyelek arra, hogy kezdés előtt már ne nagyon egyek, de alapvetően szeretek mindent. A kondíciómat azért megőrzi az is, – hogy ha naponta nem is gyakorlok egy-egy előadásra, mivel ismerem az összes koreográfiát-, de melegítek és mozgásban vagyok állandóan.
Ebben a pillanatban Bandi egy határozott mozdulattal felhajtotta fekete ingének gallérját és lendületesen előredobta jellegzetes hosszú haját-, ami mára már a védjegye! Régóta növeszti, ez hozzátartozik Casanova énjéhez, ezért meg is örökítettem az utókor számára. A lényegi kérdésektől elkalandozva, próbáltam ezek után visszatérni gondolataimhoz, és rátértem a hamarosan közelgő Karácsony, ünnepi előkészületek kérdéskörére. Ám Bandi, igazi férfi lévén, ezt a kérdést is hamar rövidre zárta:
„Nekem a család jelenti az ünnepet, mivel régóta nem lakom otthon, az a legnagyobb ajándék, ha hazautazom hozzájuk!”
