“Fergeteges”- Mostanában házunk táján igen sokszor halljuk ezt a szót, amelyre kereshetünk megfelelő szinonimát, találhatunk rá barokkos jellemzést, de egy biztos, hogy most decemberben számunkra nem jelent mást, mint egy ígéretes előadást. Csapatunk túl a hazai 50. előadáson, most Brémában táncolja majd el Sissi legendás történetét a német közönségnek.
Mielőtt azonban útnak indulna a csapat egy kis kulissza élményt megosztanék veletek. A brémai felkérés lázában égve kis csapatunk már hónapok óta az irodasoron és a próbateremben is közös erővel készül a show-ra, ami valljuk be, azért nem olyan egyszerű mutatvány, különösen az évnek ebben a szakaszában, hiszen nem csak határon túl kell „hódítanunk”, hanem itthon is. Havasi koncert, RaM előadások, céges karácsonyi és vidéki felkérések, na és lazításként, ott a szilveszter!
Tánckarunk minden egyes pillanata óraműszerűen van be osztva: napra, percre és kalóriára 🙂 Apropó, Bréma, kissé elkalandoztam. Szóval német barátaink megelőzve a kinti bemutatót tiszteletüket tették színházunkban a minap, hogy hazai újságírók és neves színházi emberek társaságában hírül adják majd odakint mi is az az igazi „magyar vircsaft”. A sajtótájékoztató szervezése kapcsán marketing osztályunk aktivitása ilyenkor tábla csokikban és zacskós gumicukrokban mérhető (fő/kg), hiszen egy ilyen volumenű találkozó megszervezése a profizmuson kívül némi energiát is igényel. Hetekkel korábban már égtek a virtuális online vonalak, e-mailek tömkelege áramlott éteri hullámokon, hogy minden infó időben célba érjen. A munkánk nem volt hiába. Brémai kollégáink megérkezve a reptérre elégedett mosollyal szálltak be az elegáns négykerekűbe, amely egészen a szállodáig repítette őket, ahol kicsit megpihenve rákészülhettek az estére.
Stábunk egy része egyébként járt már Brémában, Fergeteges ízelítőt adva az ottani médiának, de most a kölcsönös meghívás révén olyan különleges meglepetéssel készültünk, hogy arra egy jó ideig biztosan jó szívvel emlékeznek majd vendégeink!
Megérkeztek. Hoszteszek és a vezetőség fogadásra készen. A kötelező protokoll körök után, lassú „múzeumi léptekben” haladva közelíti meg a csoport a „titkok kapuját”. A kulisszák birodalmában alkalmi idegenvezetőnk és maga az alkotó (Román Sándor) kíséri végig asszisztenciájával a csillogó szemű újságírókat. A tárlatvezetés érdekességeibe hallgassunk most bele egy kicsit!
„A történet színpadra állítása komoly kihívás volt a társulat számára: összesen négyszer írták át a forgatókönyvet annak érdekében, hogy tökéletesen harmonizáljon a 100 Tagú Cigányzenekar repertoárjával. Ezt követően a 22 táncosnak két hónapja volt rá, hogy megtanulja a koreográfiát Román Sándor művészeti vezetésével. A jelmezek alapos tervezői és kivitelezői munka eredményei: Sissi kosztümje a császárné magyar koronázási ruhája mintájára készült, Andrássy grófé is hű hasonmása a díszmagyar viseletnek. A kosztümök azonban kifejezetten a tánchoz készültek, így sokkal könnyebbek és rugalmasabbak, mint a valóságban. A darabot emellett a gondosan előkészített díszlet – melynek része a két, 150 éves antik fotel – teszi igazán korhűvé. A Fergeteges igazi különlegessége azonban, hogy a zenészek nem a közönség elől elrejtve, hanem a színpadon foglalnak helyet, ezzel nyomatékosítva a zene meghatározó szerepét a darabban.”
Végigjárva a RaM rejtett ösvényeit az út végén egy kellemes zártkörű welcome csomaggal várjuk őket, majd megszólal a „hívó hang” és elkezdődik az előadás. Első rész. Szünet. Második rész. Ez eddig semmi extrát nem feltételez. Vagy mégis?
Észre vette már valaki, hogy a díszlet hátterünk stílusosan ünnepi? Vagy, hogy Kapi (Kapitány Dorottya) művésznő a megszokottól eltérően fehér tánccipőt visel? Biztosan. Na, de a lényeg! A meglepetés! Miután elhagyta a nézőteret a tisztelt publikum, megtartottuk szakmai tájékoztatónkat, és amikor már mindenki azt hitte az este fokozhatatlan, mi rácáfoltunk!
Német barátainkat meginvitálva a színpadra, ahol néhány, lélektanilag igen hosszú percet várva, egyszer csak kellemes zene kíséretében lassan nyílni kezdett a függöny…. Sok-sok mesebeli karácsonyi hangulatú asztal tárult elénk, mint egykoron Sissi császárné udvarában. Az időzítés és a meglepetés teli találat volt!
Miután a monarchia nemes hangulata átjárta az alkalmi”színpadi báltermet”,a vacsora után még javában folytatódott az este, de erről már nem szól a brémai muzsikusok című mese…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: