Kolozsvári 1001 éj

Listaírás. Pakolás. Minden meg van? Időjárás csekkolás, mehetünk. Szombat fél egy. Gyülekező a RaM-nál. A turné menedzser a helyszínen, érkeznek a táncosok, a kelléktár bepakolva, a stáb a fedélzeten, a sofőr a helyén, indulhatunk! Vagy mégsem? ”Nincs elég hely!”- hallatszik a távolból a kétségbeesett kiáltás. Az igény jogos, az történt ugyanis, hogy nem a kért busz érkezett a helyszínre, hanem egy jóval kisebb. Így a hihetetlenül precíz beosztásunk egy pillanat alatt borult. Két óra plusz. Buszcsere a telephelyen, átpakolás, helyfoglalás, forgalmi dugó. Leküzdve az elemeket, a gázpedálra lépve, a kaland kezdetét vette!

Tánckarunk idén nyáron szinte az egész országot bejárta, voltunk nagyvárosban és kis településen, Dunán innen és Dunán túl, mondhatni, a kultúra utazónagyköveteiként számos helyen megfordultunk a három hónap alatt. Most azonban még nagyobb útra vállalkoztunk! GPS-ünk új úti célja: Mátyás király és Petőfi egykori lakhelye, Kolozsvár!

Szép város Kolozsvár, ott lakom a Szamosnál… dúdolta a csapat a buszvégéből, amikor 12 óra utazást követően éjjel megérkeztünk. Majd megláttuk a fő téren Mátyásunk holdfényben úszó hatalmas szobrát és tudtuk, hogy másnap ebből garantáltan facebook selfi lesz! Olyan észrevétlenül telt el ez a fél nap a tánckarral, mint egy igazi osztálykirándulás, ahol az otthonról hozott étel-ital mennyiség már induláskor elfogyott, ahol játszani, kártyázni és aludni is volt idő! Apropó alvás…a helyszínre érve, az éj leple alatt kis csapatunk megszállta a kollégium szobáit, hogy aztán pár óra elteltével, másnap újult erővel vethesse bele magát a kolozsvári magyar napok sűrűjébe!

24.-e, eljött a nagy nap! Meg kell hagyni, hogy nappali fényben azért egész más ez a város! Csodás hegyek, mesés templomok, ősrégi házak és csillogó paloták, luxus és szegénység egy helyen. Ennek ellenére a hangulat már korán reggel igen friss volt, délelőtt két táncosunkat és alapító tulajdonosunkat a helyi média kommandó várta egy hamisíthatatlan Experis tv-rádió interjúra.Bár néhány tv riporteri kérdés azért okozott némi derültséget táncművészeinknek: „ti a darabban énekeltek?”-és „az ezeregy éjszaka meséit mióta táncoljátok?” -széles mosoly után persze alanyaink profin kezelték a dolgot!

A közös ebéd után kis városnézést követően mindenki az esti előadásra készült. Ugyanis, 20.000 ember szórakoztatása, szabadtéren nem kis kihívás! A visszaszámlálás elkezdődött…Beindult a gépezet! Próba, haj, smink, öltözés, bemelegítés…Egyetlen dolog miatt aggódtunk nagyon, hogy a köszöntők után az eső az este folyamán már ne kapjon szerepet! De „az égi rendező” nem így gondolta. Ahogy felcsendült a teremtés első dallama, leszakadt az ég! A technikai személyzet fejvesztve rohant a csúszásgátló szőnyegek után, ponyvával takart mindent, amit tudott. A tömeg kitartott! Az első felvonás után, letáncoltuk a felhőket az égről és olyan fergeteges sikert arattunk, hogy a szakadó eső után ráadásképpen még egy orkán erejű taps cunamit is kaptunk!

Előadás után még órákkal később is ebben a hangulatban voltunk, amit még zárásképpen egy látványos tűzijáték is kísért! Ott állva a színpadon, felemelő érzés volt látni és hallani, hogy a több ezres tömeg egy emberként énekli a székely himnuszt és állva éljenzi az ExperiDance-t!

Rájöttem, a sors a legjobb történetíró, érdemes hát kezébe adni a tollat és bízni a happy endben, na és a Pulitzer díjban!