A májusi eső aranyat ér! Na, de mit ér mindez 20fokban és júliusban? Sikert. Hogy miért? Manapság már az időjárás sem a régi… ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen nincs is négy évszak. Van a nyár és a tél, az átmenetet pedig maximum a réteges öltözködésből a bikini jelenti. Hol vannak már azok a nyarak, amikor naptej nélkül csoki barnára sültünk, vagy éppen a mínuszokban derékig érő hóban angyalt rajzoltunk…? Változik a világ! De egy biztos, bármilyen halmazállapotban is legyen a víz, életünk alapvető, nélkülözhetetlen eleme, egy táncosnak pedig, kötelező védőital! Na, de mi köze mindennek a sikerhez? Gyertek velem ismét a kulisszák mögé és kiderül!
Kisvárdán járt legutóbb a csapat, ami valljuk be nem igazán szomszédos Budapesttel. Úgy barátok közt is négy óra turnébusszal. De szívesen mentünk, hiszen nem először jár a csapat ezen a helyszínen. Táncosaink kellőképp kipihenten vágtak neki az útnak, hiszen nemrég jöttek vissza feltöltődve szabadságukról! Élmény ilyenkor a csapattal együtt lenni, hiszen ebben a pezsgésben „fürdőzve” ismeri meg igazán őket az ember!
Kisvárdára érve, mesés ódon vár fogadott minket. Fergeteges estére készülve, sajnos azonban váratlan vendégként az eső állított be! Felnézve az égre, csak reménykedni tudtunk, hogy minden rendben lesz! Voltak már persze viszontagságosabb történeteink is, olyan augusztus huszadika, amikor nem pár csepp miatt bosszankodtunk, hanem egy kisebb tornádó miatt, ami díszletestől vitte a színpadot a „természet erejé”-nek jegyében. Ugyanis elmondhatjuk, hogy egy szabadtéri produkció szempontjából a legnagyobb közellenség nem is a víz, hanem a szél! Ebből, hál ’ Isten most nem kaptunk ízelítőt, de csapadékból annál inkább!
A helyi szervezők persze mindent megtettek, hogy táncosaink komfort érzetét növeljék, hiszen a becsurgó, csepegő nedves lé, nem tesz túl jót sem táncosnak, sem nézőnek! Előadás előtt szétnézve kicsit a helyszínen, mindennek ellenére csak mosolygó embereket lehetett látni, akik sietve, mondhatni igen felkészülten (esőkabát-gumicsizma) kígyózó sorokban siettek elfoglalni a legjobb helyeket, hogy aztán „testközelből” élvezhessék a magyar csodát.Volt egy néni, aki kis karkosárban,-mintha dunsztolni való lekváros csuprokat hozott volna-, érkezett az egyik legjobb helyre. Kitette kis plédjét, elővette távollátó szemüvegét, összecsukható napernyőjét és végül némi elemózsiát is, gondolva arra, ha a látványtól majd megéhezik, legyen mihez nyúlni!
Mialatt mindenki elfoglalta helyét, én célba vettem a kulisszát, hiszen ez az időpont, amikor előadás előtt a felfokozott hangulatban sok érdekes pillanatot csíphet el az ember! Koprodukció esetén igen nagy a tumultus ugyanis a backstage-ben! 40 zenész, 28 táncos egyszerre készül szórakoztatni és színházat csinálni a kisvárdai közönségnek! Ezért utolsó percekben a legizgalmasabb látni a sminkből ki és berohanó embereket, a hangszerüket hangoló roma muzsikusokat és a mindig higgadtan karmesterként irányító, fel-alá járó, turnémenedzsert!
Aztán a halk moraj lassan megszűnt, pár másodpercre mindenki elcsendesült, a színpadot éteri fény lepte el és kezdetét vette a show! Gyorsan vissza is ültem a helyemre, a kedves kosaras néni mellé, akivel kortól függetlenül éltük át ugyanazt a felemelő érzést, hogy jó magyarnak lenni! A lelkünkben szétáradó felemelő zenei taktusok mellett azért néhány ponton össze- összenéztünk Kati nénivel, aki mint kiderült nem először lát minket! A közös pont az volt, hogy észrevette, a darabban néhány elem megváltozott!
Egyik táncosunk ugyanis még egy sérülés miatt lábadozik és helyettesítő elemként új koreográfiával pótolták az időbeli hiányt! Szemfüles Kati néni ezzel végérvényesen beírta magát az ExperiDance rajongói táborába!
Szünetben aztán ismét „hátra mentem”, ahol örömmel nyugtáztam, hogy a „singing in the rain helyett még csak „dancing in the rain sem lesz”, mert az eső elállt és felszáradt minden, aminek fel kellett! A darab pedig óriási sikerrel zárta a Kisvárdai nyári estét! Bár azért azt megnéztem volna, hogy prímásunk üveghangja helyett hogy is szólt volna a helyi „vízhang”? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: