Függöny mögött a múlt…

Ma újabb kalandra indultunk, a társulat életében nem meglepő, hogy akár még a hosszú hétvége is munkával telik, pontosabban a szórakoztatás jegyében dolgoznak és vágnak neki az útnak minden alkalommal, hogy ma például Bikal közönségét lepjék meg egy felejthetetlen történelmi táncjátékkal. Az 1001 év volt az első, az első, amely akkora sikert aratott, hogy az alma máterben, Szolnokon az 500. előadáson is könnyes szemmel emlékeztünk vissza az akkori időkre. A múlt kincseit megőrizni és továbbvinni, nemes küldetés. Ma este egy mesebeli misztikummal teli élménybirtokon kóstolhat bele a nagyérdemű a magyar múlt 1001 ízébe. Én már a buszon ülök, mellettem pedig egy olyan ember, aki a hosszú út során ígéretet tett, hogy „kézen fog” és bevezet a rejtelmek birodalmába! Hogy ki ő?

Kupcsik Bertalan (Berci) hangmester. Az ő története sem új keletű. Kezdjük a mesét a legelején… Román Sándor 11 évvel ezelőtt felhívta Bercinket, hogy a már akkori nélkülözhetetlen szakmai tudását kamatoztassa nálunk. Az első közös munka olyan jól sikerült, hogy a Nemzeti majd a Várszínház után Berci valóban Experis csapattag lett! Egy előadás nélküle nehezen menne, hiszen HANG nélkül még a vastalpas cipők sem szólnak úgy és a nélkülözhetetlen ritmusok sem hatolnak a szívekig! Hallgatva Bercit, csillogó szemmel kérdezem őt az érdekes történetekről, felejthetetlen élményekről, de ő csak mosolyog…,sejtem miért, hiszen nem lehet egy út során több mint tíz évet elmesélni, nem lehet egy életet, érzéseket összefoglalni, de azért a pihenő előtt megosztott velem egy helyes történetet…

A Revans darab kapcsán, amikor Görög Zoltán visszajön csendben, hogy megnézze Döbrögi él-e még, majd fütyül és indul a zene, Berci akkor azon az estén belefelejtkezett egy beszélgetésbe és elfelejtette időben indítani a megfelelő taktust, ezért Zoli sűrű  integetések mellett jelezte, talán menni kellene tovább, a helyzet kiélezett volt, de megoldotta és megnyugtatásul közlöm, a nézők ebből semmit sem vettek észre…

Megállunk. Szünet. Büfé. Muszáj, beiktatni egy kis technikai szünetet, hiszen a táncosok is emberek! Remek az idő hét ágra süt a nap, állítólag ma lesz a hét legmelegebb napja! A táncosok közül is már sokan nyári outfitben vannak, és hát ilyenkor látszik, igazán ki mennyit dolgozik azon, hogy igazán jól nézzen ki! Miközben szállingóznak a művészek és újra startra készek vagyunk, a többiek is kedvet kaptak a meséléshez! Egyébként a buszon a táncosokon kívül általában ilyenkor a stábtagok is együtt utaznak, úgy mint a smink-haj, kellék, hang és ruha szekció mesterei valamint a turné koordinátor, aki keménykezű karmesterként tereli a sokszor kalandozni vágyó táncos lábú ifjakat!

Na, de térjünk vissza a sztori mesélésre,épp Mary (öltöztető) mellett ültem le, aki az ezer egy év kapcsán osztott meg velem néhány izzasztó történetet. A gyors öltözések és vizes pólók világa mindennapos stressz a háttérben dolgozóknak, hiszen nemcsak táncosaink adják ki magukból a maximumot minden este, hanem azok is, akik a takarásban másodpercre pontosan élik át az előadás adta helyzeteket. Minden előadást, különösen az ezer egy évet is meg kellett tanulni!-meséli Mary, hiszen a darab jeleneteinek ruhaigényét nagyon is ismerni kell. Ma például már elment egy kamion a ládányi ruhákkal, de még ebben a buszban is számos kellék és öltözet van, amit ha megérkezünk vasalni, kell! A teremtő nagy köpenyét, az ingeket külön gonddal kezelik, hiszen minden előadás után csak úgy csavarni lehet a vizet belőlük!

Persze egy prózai darab és egy táncos előadás nagyon más igényekkel bír, akár hangban, akár ruhák tekintetében, de egy biztos, mindkét esetben csapatmunka eredménye a siker! Az ablakon kinézve, mesebeli zöld és sárga rétek mellett haladva, most épp az jut eszembe, hogy ahogy a természet harmonikus összhangba hozza az apró csodákat, úgy ma este mi is újra bizonyítékot adhatunk annak, hogy teremteni és a múltból jövőt építeni, továbbra is csak is együtt, közösen lehet!