Indulunk! A csapat kész. A stáb egy része már úton, a cél: Debrecen! Újra mozgásban! Az ExperiDance jelenlegi játszóhelyén túl, egész évben az ország számos pontján értékesíti és hirdeti a magyar kultúrát és ez most sincs másképp! Biztos vagyok benne, hogy már számos helyen láttátok a piros Experi logos kamiont, ami nemzeti értékszállítóként rója kis hazánk útjait. Pontos és előre átbeszélt forgatókönyv alapján veszi kezdetét az a kaland, amelynek már csak egyfajta koronája lehet az esti előadás. A motor startra kész, mindenki a fedélzeten, induljunk útra közösen!
Vidéki helyszínek esetén általában délben veszi kezdetét a kultur konvoj a RaM elől. Mire a táncosok megérkeznek, már a stáb csak egy utolsó pillantást vet, hogy miden a helyén van-e?-aztán megindul a menet. A huszonnyolc táncolimpikon mellett, 6 fő díszítő, 2 fő világosító, 1 fő színpadmester, egy hangmester, egy fénymester, 2 fő öltöztető, 1 smink-fodrász, 1 fő kamionsofőr, 1 fő buszsofőr, 1 fő turnévezető és 1 fő rendező-koreográfus gondoskodik állandó jelleggel, hogy minden flottul menjen! Ehhez jön még extraként néhány segítő valamint egy koprodukció esetén akár még 40 fő is!
De vajon mi zajlik egy közel két-három órás út alatt a turnébuszban, milyen élmények, sztorizgatások történnek egy utazás alatt? Izgalmas kérdés! – és most itt jönne a mesélés ideje, de felvetődik bennem, hogy hol húzódik a határvonal, magánélet és a nyilvánosság között? Az olvasói kíváncsiság igent mondana, a józan és értékvédő nézet nemet. Én e mellett döntenék, bár azzal a kiegészítéssel, hogy megosztható történetekből ígérem sosem lesz hiány!( A türelmetlenek kedvéért mondom, a héten már olvasható lesz!)
Mindenki megjött, a busz ajtaja bezárult, a tánckar fejben-lábban kész, indulhatunk! Kigördülünk a tett helyszínről és némi útmutatás után a tempós haladásé lesz a főszerep! A jármű csak úgy nyeli a kiló métereket, a hangulat már most Fergeteges és túlzás nélkül érezhető a siker illata a levegőben! Hogy miért? Egyszerű!, ha a 100 tagú cigányzenekar negyven zenésze és a huszonnyolc táncos együtt lép színpadra, ott csak egy kérdés lehet: Hol játsszák ezt legközelebb? Két világminőség egy színpadon! 🙂 A közös munka gyümölcse az élőzene és a tánc fúziója olyan összhatás Román Sándor koreográfiájában, amire mi magyarok joggal büszkék lehetünk!
Debrecen, itt vagyunk!- szól egy hang… A táncosok elfoglalják az öltözőket, belakják a színpadot, majd beindul a másodpercre összehangolt gépezet! Smink –haj – öltözködés, gyors próba a színpadon és némi lelki ráhangolódás után már indulhat is a show! A nézőtér megtelt. A kezdés pillanata, a táncosok bravúrjai és a magyar vonós hungarikum jelenléte az estén olyan hármast alkotott, hogy még a mellettem ülő, igen negatív férjből is a darab végére egy energiával teli mosolygós és tenyerét vörösre tapsoló rajongó vált. Az álló vastaps és lábdobolás együttes érzése az erkölcsi és szakmai sikeren túl kárpótlást ad minden olyan kolléga részére, akik az előadás előkészítésében részt vettek. Ez a folyamat is megérne egy külön blog témát! Folyt. köv.!
Kommentek