kulissza.cafeblog.hu

Viktor mesél…

”Második figyelmeztetés, hamarosan kezdünk!”- A levegőben már érezhető az a bizsergés, ami minden előadás előtt átjárja az ember lelkét, legyen az táncos vagy néző! A színpad fényei, a cipők kopogása, a közönség moraja, a takarásból kiszűrődő hegedű hangja, kész misztikum! Azt hiszem, ezt nem is kell magyarázni egy színház szerető, valódi kultúr lénynek! Ebben a hangulatban fürdőzve, a távolból egy karakteres hangot hallok:” Itt vagyok, megjöttem, kezdhetünk!” És széles mosollyal mellém huppan a kanapéra.

Ő Filep Viktor, az ExperiDance táncosa. Kedves fiú, határozott kiállásával nemcsak a színpadon, de motorja nyergében is hódít! A hobbijáról most nem faggattam, mert olyan lelkesen kezdett bele a mesélésbe, hogy egyszerűen csak hátradőltem és hallgattam…

”Galgahévízen születtem, a táncot már az általános iskolában heti két alkalommal kötelező jelleggel tanultam, így az ifjúsági néptánccsoportban, Balla Zoltán szakmai vezetésével, alapító tagjai lettünk az együttesnek. Zolival, aki akkor a művészeti vezetője volt a Fóti Népművészeti Szakközépiskola néptánc tagozatának, a munka tovább folytatódott, felvettek a suliba, ahol ötöd év végeztével, érettségit és szakmát szereztem.” Viktor amellett, hogy képzett táncos, nemcsak a folklórban van otthon, hanem mint vérbeli Experis sok más műfajban is. Amikor rákérdeztem, arra, hogy vajon mit jelent számára ehhez a csapathoz tartozni, nagyon határozottan fogalmazott!

”Tudod, számos állami ünnepség kapcsán hallottam már Román Sándor nevét és szerencsére dolgozhattam is vele, még kezdő táncosként, de nekem a legmeghatározóbb 2007 karácsonya volt, amikor kaptam két jegyet az 1001 évre a Várszínházba. Akkor azt mondtam, ez az, én ide akarok tartozni! Ennek már három éve, meg egy kicsi!- mosolyog. Amikor kívülről láttam, azt mondtam, nem akarom abba hagyni a tapsolást, mert megérdemlik, most hogy benne vagyok, pedig azt akarom elérni, hogy az emberek ne akarják abbahagyni a tapsolást, mert annyira jó volt!”

Rengeteg munka van ebben, ez nem kérdés. Amikor a teherbírásról és próbanapokról faggatom, csak annyit mond: „én mindig hagyok időt magamnak!” Valljuk, be jó recept, hiszen a reggeltől késő délutánig tartó tréningek mellett kell egy kis lazítás. Persze azért a maximalizmus Viktornál is megvan, mert egyes napokon, még a gyakorló órák után is lenéznek edzeni a Fradi tornaklubba…

”Harmadik figyelmeztetés!”- még van egy kis időnk…Rá is kérdezek azokra a belső titkokra, amit csak nekünk,csak most Viktor árulhat el… Létezik ugyanis egy legenda, miszerint minden „első élményes” táncos kötelező jelleggel beavatásra kerül, igazi Experi módra! Mi ez kedves gesztus, elárulod?

”Én nem hivatalosan először 2010-ben léptem fel a 10 éves jubileumi 1001éven a csapattal, ahová bevallom, beilleszkedni nem volt nehéz. Reszneki Dománnal például együtt jártunk a fóti iskolába. Nekem azért is tetszik ez a csapat, mert itt egyéniségek vannak és megmutathatom én is a saját stílusom! Én egy évig ír szteppeltem és mivel könnyen tanulom a koreográfiákat, nem okoz gondot más műfajokban is „otthon lenni”. Én nagyon szeretem, amit csinálok! Apukám szokta kérdezni néha vidéki fellépések előtt, hogy: ”Milyen előadás lesz ma este kisfiam?”- Nem tudom. Tényleg, nem, mert azt tudom, hogy a busz hová visz, a ruhám ki van készítve, és ha a zene megszólal, nekem azt kell táncolnom”- nevet Viktor.

Avatás?- kérdezek rá nagy izgalommal…

”Az első előadásod után, amikor ”előtted a csapattal a puskaport”, a lányok a lányokat, a fiúk a fiúkat avatják be. Ilyenkor az öltözőkbe összegyűlnek a táncosok és mindenki választ magának egy keresztapát, akihez minden kérdéssel, gonddal fordulhat. Nekem például Péli Robi a keresztapám!

De gondolom ezzel nincs vége?- tettem fel a kérdést. Nincs! Az avatás végén jön csak a java, amikor mindenki egyenként a hátsódra csap!- na, ezt megérzi az ember!-, így fellépés után általában mindig megünnepeljük közösen a debütálást, hozunk valamit egymásnak vagy beülünk valahova.”

Lassan tényleg kezdés, de előtte még egy utolsó gyors kérdés… 20év múlva is lesz kit avatni majd? Mit gondolsz?

” Ezt nem tudom. Azt viszont igen, hogy ezért az egészért érdemes dolgozni!!- és tudom, hogy nem fogják hagyni vezetőink sem elkallódni ezt az értéket. Hiszen mi azért élünk, hogy ezt csinálhassuk, és azért csináljuk, hogy élhessünk!”

1176283_627229643987752_2036947508_n225616_198078416895059_3179044_n1796502_659303567439206_1235383096_n

1922267_696688847034011_1329603734082252535_n

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!