kulissza.cafeblog.hu

Tánc határok nélkül

Volt egyszer egy műsor a televízióban évekkel ezelőtt, „játék határok nélkül” címmel, emlékszik még valaki azokra a színes kis figurákra, akik egyszerre futottak a piros bohócsapka felé? Akkor, az a szignál jelentette, hogy mi is ott vagyunk a nemzetközi médiában. A két arc, Geszler Dorottya és Gundel T. Gábor, mint a produkció házigazdái avattak be minket hétről hétre a játékok kavalkádjába. Jó műsor volt. A színes feladatok mellett nekem leginkább a veszélyes helyzetek könnyed megoldása tetszett mindig is, ami kétségtelenül izgalmas és igen szórakoztató volt! Tegnap este valami hasonló érzés futott át rajtam, amikor a Velence előadás egyik csúcsprodukciójában Colit és Szandit (Patonai Zsolt- Stana Alexandra) néztem több száz ember társaságában, a levegőben, tissue-n „táncolni”!

A két művész már régóta alkot remek párost a színpadon és a levegőben is, de azt hiszem, aki tegnap részese volt az élménynek mindezt érezhette is. Táncosaink felé támasztott szakmai elvárások már a kezdetek óta igen magasak, az évek során pedig egyre inkább növekvők. Nem elég már csak eltáncolni a rábaközi legényest és csapásokkal díszíteni a lépéseket, az ExperiDance-ben ennél több kell! Román Sándor koreográfus maximalizmusa a 14 év tükrében már bizonyított, tanítványai pedig estéről estére teszik le névjegyüket elénk az univerzalitás jegyében.

A sikernek ára van. Ez biztos. Elnézve táncosaink erőn felüli teljesítményét, bele sem merek gondolni, hogy egy extrém helyzetben milyen sérülések „szerezhetőek” egy-egy előadás során. Hiszen amellett, hogy egyik jelenetben még ölbe kapják a fiúk a lányokat és pörgetnek rajtuk egyet, vagy épp kötelek táncával adnak ritmust a produkcióban, az akrobatika terén is otthon kell lenniük, méghozzá elég magas szinten, ami valljuk be védőháló nélkül kicsit veszélyes!

Este még előadás előtt végig jártam a kulisszát, némi „csemegét” gyűjtve olvasóimnak, és ráleltem arra a megnyugtató díszletelemre, amely beleolvadva a kék színű tengert idéző olasz világba, ad némi védelmet légtornászainknak. Egy igen vastag, huppanás biztos szivacsot helyeztek el alattuk, ha bármi nem a tervek szerint alakulna. De ilyen eddig nem volt, és nem is lesz, hiszen Coli és Szandi gyakorlatsora nagyon precízen ki van dolgozva másodpercről másodpercre.

Coli nekem azt mesélte, hogy már jó ideje foglalkoznak ezzel a fajta műfajjal („letartás”) önszorgalomból, és oly annyira megszerették, hogy amikor Sándor a darab kapcsán lehetőséget adott a szóló számra, boldogan vetették bele magukat a tanulásba. Egy ilyen volumenű szám begyakorlása hatalmas koncentrációt, fizikai erőnlétet és őszinte bizalmat igényel, mert egy apró nem pontos mozdulat itt akár végzetes is lehet.„Ez egy nagyon összetett dolog, mindig lépésről lépésre haladtunk előre artista tanár jelenlétében (Adré Rolland), adott héten tanultunk egy fogást és azt egy hétig gyakoroltuk majd következő héten megmutattuk és ő döntött, mehet-e a közönség elé vagy sem.”

A holtpontok elkerülésére, a sok edzés és a megfelelő táplálkozás is befolyással van, mivel Szandi szerint akár 1-2kg plusz mínusz fent a levegőben is nehezítheti a produkciót. Nem is beszélve, hogy Coli például nagyrészt fejjel lefelé van, amit igen nehéz sokáig tartani. „Még most is tériszonyos vagyok, anno nem voltam hajlandó felmászni a tissue-ra de aztán elkezdtük ezt a dolgot és rájöttem ,hogy ha Ő ott van, akkor nem félek. Odafenn dúl az adrenalin és annyira kölcsönösen bízunk egymásban hogy minden félelem elszáll…”

Itt nincs hibalehetőség, az embernek bíznia kell magában és egymásban! Tehetség, kitartás, hit, heti 4 alkalom, minimum másfél órában kihagyás nélkül, ez a valódi recept a sikerhez!

 1900035_243087779203981_1232741275_n140315_SzenvedelyemVelence_3

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!